Szerzői jogok és a kilencvenes évek

Szerzői jogok, kalózkodás és ide tartozó örömök. Sokan halottak róluk, de valójában kevesen tudták, hogy pontosan mit is jelent ez. Legalábbis a 90 évek hajnalán.

PROSZOLG
PROSZOLG – “Olvasd az 576 kbyte-ot es rendelj a proszogtol!” 🙂

Sőt, nyugodtan kijelenthetem, hogy legtöbbünk számára ismeretlen fogalmak voltak. Nem tevékenység, hanem hogy mit is takar valójában, amit nap, mint nap csináltunk :). C64-es időszakomban az ember fia kiment a piacra, én a lőrincire (amit ma már elbontottak) és a kispestire emlékszem. Itt a savanyúságok, zöldségek, lengyel bigyók között ott figyeltek a kazetták és lemezek is. Ááááá, nem a pult alól, csomagtartóból, vagy lelakatolt dobozokból, hanem hatalmas mennyiségben az asztal tetején. Nyugiban nyomták a srácok mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Folyt nagyüzemben az adásvétel. Leporello nyomtatóval nyomtatott címkék a lemezre ragasztva, rajta a lemez száma és a játékok listája. Igen, akkor egy lemezen akár több játék is lehetett. Load”prog neve”,8,1 ismerős? Sőt, megbugázott játékok intrójába csempészték a hirdetésüket, az intróba – pl.: “A kispesti piacon minden szombaton fél kettőig megtalálsz” szöveg úszott tekeredett, rángatózott néhány bites zene alatt. Ezt csináld meg ma utánuk! :).

Piaci kalózmásolatok. Balra egy C64 lemez, jobbra meg PC :)
Piaci kalózmásolatok. Balra egy C64 lemez, jobbra meg PC

Legnagyobb apróhirdetési újság az expressz volt akkor. 90-es évek elején talán az egyetlen. Számítástechnikai rész alatt akadt bőven aki “másolt” szoftvereket hirdetett. Majd ezeket postán küldte utánvéttel.

Emlékszem a helyi tv video meg egyéb kütyük szervizébe, hetente, talán péntek délutánonként le lehetett menni és pár c64 várt a pultokon. Egyfajta (programcserélő) klub volt, be se lehetett férni egy idő után. Egy játék átmásolása időigényes feladat volt utólag. Vettél lemezt, szélére a megfelelő helyen szabtál egy lukat, csak így lehetett írni a lemezre :). Majd betöltöttél egy másoló programot. Ja igen. Belső adattároló nincs. Szóval betöltötted a másoló programot, lemez ki, donor be, kezdődik a másolás. X mennyiséget beolvas, lemezcsere, most a céllemez jön. Rámásol egy adagot majd csere ismét és ezt addig ismétled, amíg véget nem ér. Ehhez képest a pc áldás volt. Emlékszem amikor első VGA monitoros PC előtt ülve,elképedve figyeltem, hogy a játékok pár billentyűzet leütése után fogyaszthatóak voltak. Kazettáról nem is meséltem. Háát… amíg arról beolvasott valamit… :).

C64 piaci játék kazetták
C64 piaci játék kazetták. Hétvégén, reggelenként hozták a termelők a piacra őket. Gondban vagyok… nincs valakinek véletlenül meg a K68, K61 papirja? Egy K87 kazetta is jöhet 🙂

Na vissza a klubok világába. Főleg Budapesten volt jellemző, hogy művelődési házakban rendszeres összejöveteleket tartottak (Csokonai „csoki” vagy József Attila művelődési ház? Ismerős?) Ahol szintén ment a programmásolgatás. Persze mindez közösségi élménnyel is párosult. Akkoriban a számítástechnika egy szűk, már-már megvetett réteg kiváltsága volt. Ezek a találkozok lehetőséget adtak arra, hogy hozzád hasonló realitással rendelkező emberkékkel találkozz. Az itt született barátságokból, kapcsolatokból sok projekt született. Ez volt sok későbbi IT Guru bölcsője is egyben. Semmi internet, cset meg lájk. Bandázás, kb mint az utcán kölökkorunkban.

 

Sajnos mivel ekkor vidéken éltem, ez nekem kimaradt. Viszont évente mentem A BNV-re (budapesti Nemzetközi Vásár) iskolával és kerültem ezáltal közelebb a pc világhoz. Virtuális sisak őrületet is ott próbáltam ki először. Végül még sem durrant a dolog, pedig mennyit cikkeztek róla akkor… Nagyon komoly rendezvénynek számított és ennek megfelelően a számítástechnikai rész is igen színvonalas volt. Legalábbis egy alig tizeves földön járó számára 😀

Utána jött a PC. Kezdtek elszállingózni a nyilvános programárusok. Változott a világ. Megjelent a BSA, legalábbis a hírekben. De újságokban még mindig hirdették, illetve itt ott “pult” alól. Minden másra ott voltak a haverok. Ködös emlékek, de ekkoriban csaptak le a pecsára is. A nagy öreg warez forrás, a PROSZOLG is akkoriban tűnt el.

A floppy lemezeket lassan leváltotta a cd. Első cd-n amit kölcsönkaptam iszonyatos mennyiségű játék volt (kösz Keri 🙂 ). Egy cd-re 650mb adat fért. A gépemben talán 40mb-s hdd volt. És egy 2x cd olvasó. Bizony jó ideig csak a kiváltságosok tudtak írni. Baromi drága volt az író. Az alapanyag is. 1500ft-ra emlékszem kb, és 94-95ben járhatunk.

Ekkor a demo verziókat sharewarenak nevezték. Újságmellékletekben szintén iszonyatos mennyiségű shareware program volt. Ezek a játék egy részét tartalmazták. Mondjuk egy pályát. Ha kellett a teljes változat, a játékban található adatok alapján felkereshetted a készítőt, és megrendelhetted a játékot. Vagy 576kbyte (hivatalos csatornákon legalábbis)

PC-n már egyszerűbb volt a másolgatás és adattárolás, mert volt belső adattárolója. Hihetetlen sebességgel töltöttek be így a játékok. A C64-hez képest mindenkép :). Legutolsó másolgatós klubos élményem kilencvenes évek vége felé történt, (96-97?). Egy vidéki nagyvárosban töltöttem utolsó általános iskolai tanévem végét. A helyi számítástechnikai bolt emeletén, egy kis oktatóterem volt pár géppel. Ott havi díjért tagja lehettél a “klubbnak” és szabadon használhattad a gépeket a megadott időpontban (pár d.u.?), Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy betankoltál lemezekkel, bementél és a gépen lévő cuccokat másoltad, bandáztál, és természetesen játszottunk is ha már volt hálózat. 🙂

2000 első szelei fújkálnak már. C64, sőt még az Amiga is eltűnt. Sajnos az Amiga nekem kimaradt. Pár havernál találkoztam csak vele. De az élmény volt. Akkor a PC vs Amiga vita ment, háttérben a C64. Végül elavultak szegények, a PC maradt. Utolsó időszakaikban, egyre durvább szoftverek jelentek meg rá, amik végtelenségig kihasználták a vas lehetőségeit. Sose hittük volna. Bizony, ezeket a gépeket nem lehetett fejleszteni. Így a programozóknak egyre nagyobb kihívásoknak kellett megfelelni, sikeresen. Bugok? Patch? Miről beszélsz? Ha az kikerült az utcára igen nehézkes volt a “frissítés”. 🙂

Szóval az internet. Én először általános végén találkoztam vele. Amikor nyílt napok voltak a kiszemelt középiskolákban, be lehetett ülni a géptermekben is. Nem sok mindenre jutottunk vele, meg hogy miez. Google még sehol. De valahogy megtaláltuk Torgyán Úr email címét egy kormány oldalon és írni akartunk neki valamit. Vagy írtunk is? Erre emlékszem :).

A hőskorban, akik hozzájutottak szerverekhez amin akkoriban főleg zenék voltak, szép summát kerestek. Kulcsszó BBS, FTP, Irc. Később a filmekkel ugyanez volt a helyzet. Persze egyéb programokkal is. Környékenként volt egy egy ilyen “nepper” aki ezzel kereste a kenyerét, nem is rosszul.

A háztatások többségében (?) 1000-bol egy )). Sima modems net volt. Napközben percdíjjal, este viszont percdíjmentesen. Így mindenki este netezett. Meg töltögetett persze. Lassan. Az ISDN gyorsabb volt. Ekkor Napster volt a király.

Nehéz idők jöttek a videotékákra, ekkor kezdtek kihalni. Sőt a lemezboltok is (egyáltalán ez volt a nevük? ). Olyan boltok ahol albumokat vásárolhattál, főleg kazettán és cd-n. Létezik még ilyen?

Majd egy korszak ismét lezárult. Megérkezett a szélessáv (adsl, “kábelnet” stb). Fájlmegosztók terén a Dc vezetett jó ideig. Érdekessége, hogy itt chatelni is lehetett. Utána a Torent nyert teret. Már a laikusok számára is elérhetőek lettek a “kalóz” szoftverek. Node itt már át is estünk a kilencveneseken, be is fejezem a postot.

Személyes kedvencem a dömping előtti floppys korszak marad azért. Akkoriban még meg kellett küzdeni az újdonságért ;). Visszagondolva megvan a romantikája… (ne kötöszkodj jo? 🙂 )

90-es évek sorozat:

Chapter One – A kezdetek

Szerzői jogok és a 90-es évek

Osszad megfeleShare on Facebook
Facebook
0Share on Google+
Google+
0