Mi a fenét keresünk itt? Azaz mi az élet értelme?

Mi a fenét keresünk itt? Azaz mi az élet értelme?

Haha, jó cím mi? Egyfajta memento szülte az ötletet, hogy írjak erről. De előrebocsátom az a helyzet, hogy fogalmam sincs mi a válasz a címre. Talán később megvilágosodok, talán… 🙂

Tizenéve olvastam egy könyvet amiben megosztották egy tanulmány eredményét, be is másolom:

„Dr. Anthony Campolo beszámol egy szociológiai kutatásról, amelyben egyetlen kérdést tettek fel ötven 95 év körüli személynek:

– Ha újrakezdhetné, mit csinálna máskép?

Ez egy nyitott végű kérdés volt, s az idő honpolgárok legidősebbeitől válaszok sokaságát kapták. Mindamellett háromféle válasz rendszeresen megjelent, s uralta a kutatási eredményeket. A következő válaszokról van szó:

Ha elöről kezdhetném, többet gondolkodnék.
Ha elöről kezdhetném, többet kockáztatnék.
Ha elöről kezdhetném, több olyan dolgot csinálnék, ami a halálom után is tovább él.

John C. Maxwell  – LEADERSHIP 101  -What Every Leader Needs to Know (2002)”

Ez annyira elgondolkodtatott akkor, hogy ki is nyomtattam és a falamon volt pár évig. Idősebb családtagunk mondta, hogy hülye volt amiért olyan sokat melózott. Nem mintha jobban teljesítenék e téren. Inkább változó.

Siker

Mi a siker? Pénz buli hírnév csillogás? Ja ezt gondolják sokan. Szerintem nem ez. Kivéve egy esetben – ha ez volt a cél.

Kit nevezhetünk sikeresnek? Azt aki elérte a kitűzött céljait. Ha nincs célunk akkor tökmindegy mit csinálunk. Ha nincs leírva és mindez nem párosul következetes megvalósítással, úgyszintén. Miért kell leírni? Valójában mindent ki kéne írni magunkból. Az agy nem tárolásra hanem gondolkodásra való. Ha bullshittel van tele a fejünk akkor tuti nem a lehetőségekkel fogunk foglalkozni.

Úgy tapasztaltam – már akik foglalkoznak ezzel – mindnek más módszer jött be. De az alapok nagyából stimmelnek.

Megvan a Cél. Után jön a tervezés. A tervezés mindig fölűről lefelé, míg a megvalósítás alulról fölfelé történik. Mindezt apró, emészthető részekre kell bontani különben könnyen elveszik a fókusz. Nomeg a kontroll hiányakor is. Utána nincs más hátra mint a kis lépések (feladatok) kipörgetése. Ennyi. Egyszerűnek hangzik mi?

Csakhát az ember nem egészen így működik. Mégha rendelkezünk is a tudással nem biztosíték arra, hogy alkalmazzuk is. Amúgy nagyából mindenki tudja, hogy mit kéne csinálnia. Csak éppen nem azt teszi.

Node miért is? Valahol az idegrendszer működésben lehet a válasz. Tudatos és primitív irányítórendszer. A tudatost nem boncolgatnám. Most a primitív az izgalmasabb. Ez a genya felelős azért, amikor a kisebb ellenállás felé vesszük az irányt ahelyett, hogy azt csinálnánk amit kell. Pl amikor sokadjára nem veszed fel a földről azt ruhadarabot vagy éppen mást és elsétálsz mellette. Tudod mit kéne tenned, tudod mi lenne a hatékonyabb, a szebb a jobb, de azért se.

A primitív irányítórendszer mindig a legkisebb ellenállás felé veszi az irányt. Node kacifántos dolog ez az idegrendszer. Van még egy képessége, az adaptálás. Abban leszel jó amit gyakorolsz. Azaz sokszor ismételsz. Ha ez a hülyeség, akkor a hülyeség mestere leszel. Kérdés ez volt e a cél, ha nem akkor szivacs, így jártál.

Az szakirodalomban több helyen is olvastam, hogy ha két, három hétig gyakorolsz valamit akkor az szokássá válik.

Persze.

Többször volt, hogy néhány évig gyakoroltam valamit aztán mégsem vált szokásommá. Pedig ezeket magamtól, önmotiváltan végeztem.

Hogy is van ez akkor?

Nem így az biztos. Ami ezen segíthet talán az a kontroll. Más ötletem most nincs

Viszont egy olyan dologhoz értünk (megint) amit nem az oktatás része. Célok, célkitűzés, idő és feladatmenedzsment, naptárhasználat stb. Mivel szüleink se tanulták így otthonról se fogjuk megkapni ezt a tudást. Hacsak valami csoda folytán nem fáj annyira valami, hogy véletlenül a megoldást is megtalálod rá.

Szóval még mindig nem tudom mi az értelme az életnek, vagy egyáltalán van e. De abban biztos vagyok jobban fogjuk érezni magunkat ha számunkra hasznosan tölthetjük el az itt töltött időnket. Az a szívás az egészben, hogy tök mindegy mit csinálunk, attól még az idő az kegyetlenül halad. Így is úgy is eltelik. Izgalmasabb ha kezdünk is vele valamit. Csak rajtunk áll, hogy mit hozunk ki ebből. Érdemes időnként megállni és az idézett szociológiai kutatás válaszaira gondolnunk. Őszinte és kemény.

Érdemes megnézni ezt a videót is amíről nemrég posztoltam. Bár egyetértek vele de hiányzik számomra az ellemzésből az amit itt boncolgatok.

Nem lettél okosabb a fentiek után? Hát én sem, ez van.

Az iromány nem született volna meg ha nincsenek a Görög borászok és a Kubai szivarok. Ígyhát tapsoljuk meg őket, köszönjük! Kezeket a paplan fölé, jó éjszakát internetező gyerekek!

Osszad megfeleShare on Facebook
Facebook
0Share on Google+
Google+
0