20 év

Érdekes életciklusban vagyok. Már nem vagyok huszonéves, de még nem is vagyok középkorú. Nem tudom ez az oka e, de idönként már elgondolkodok dolgokon.

Időnként nem árt megállni és törni a buksinkat.

Középsuliban, 16 éves lehettem, volt egy haverom. Ő is 16 lehetett akkor. Ő rocker volt én meg „repper”, aztán mégis elvoltunk. Persze azért alkalomadtán az ebből adódó összeférhetetlenség miatt módjával szívtuk egymás vérét.

Csakmert ilyen cuccai is voltak, naná, hogy a Headbanger-ből :)

Egyszecsak eltűnt, elnyelte a föld. Net, mobil meg ilyenek még nem voltak a mindennapjaink része, így nem is tudtuk elérni, hogy mi a szitu vele. Egymás telefonszámait sem ismertük (vonalas).

Igazából vagy a suliban, vagy gyülekezőhelyeken (nekünk pl. a vonat volt ilyen) találkoztunk mindig.

De nem sokkal rá jött a hír, valahogy egyik este hazafelé a vonat alá került és nem élte túl. Baleset volt.

Ennek lassan 20 éve.

20 év amit már sokan lehúztunk akik itt maradtunk, mi mindenből maradt ki. Mi mindent csinálhatott volna még. Gyakorlatilag pont amikor kezdődött volna a buli, véget is ért számára az egész.

Persze ezt akkor is tudtuk de így hogy el is telt 20 év már nem csak tudjuk, értjük is. Nagy különbség.

Hogy őszinte legyek sose derült ki számunkra, hogy mi történt pontosan vele. Lehet senki sem tudja az élők közül.

Mostanában többször emlékszem rá. Nap mint nap rengeteg szituációt látni ahol nem figyelnek magukra az emberek. Pedig elég egy kis apróság és máris megtörtént a baj.

Nem értem.

piano

Az erő legyen veled harcos!Share on Facebook1Tweet about this on TwitterPin on Pinterest0Share on Google+0

Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.